A Real azzal a taktikával lépett pályára, hogy erőből lenyomja a Barcát, hiszen a felkészülésben egy hét előnyre tett szert a katalánokkal szemben. Guardiola több kulcsjátékost is pihentett (Piqué, Busquets, Xavi, Pedro), Puyol sérült volt, kezdett viszont Thiago és debütált Sánchez.

Az első félórában csak a hazaiakról szólt a játék, gyakorlatilag egykapuzott a Real, a Barca nem tudott kibontakozni. A nagy számok törvénye alapján egy helyzet be is ment, Benzema harcolta ki a lehetőséget Özilnek, aki okosan gurított el Valdés mellett.

A meccsben egyáltalán nem volt benne, hogy egyenlít a Barca, de Villa nem így gondolta, Ramos mellől, úgy húsz méterről olyan ívben nyesett a bal felsőbe, hogy a mindig éber Casillas is tehetetlen volt.

Próbált reagálni a Real, csakhogy a dolog a visszájára fordult, Pepe és Khedira védelmi hibáját kihasználva Messi kapott ajándékziccert, és nem tette meg azt a szívességet, hogy elhibázza közvetlenül a szünet előtt.

Mourinho csapata a játék rombolásában ezúttal jelesre vizsgázott, de a módszerekkel szemben lehetnek aggályaink (elég csak Pepe négy-öt megmozdulására gondolnunk, rejtély, hogyan úszta meg sárga lap nélkül). Mindenesetre sokkal jobban rá tudta erőltetni az akaratát a Barcára, mint bármelyik csapat az utóbbi években. Ennek ellenére csak az egyenlítésig jutottak a blancók a második félidőben, (Xabi Alonso) pedig volt olyan hat perc, amikor összesen hétszer vették célba Valdés kapuját a Real játékosai.

A végén mindkét oldalon feljegyezhettünk egy-egy tizenegyesgyanús szituációt, de az eredmény nem változott, a Barcelona került közelebb az idény első trófeájához.